Minden "hét"fordulómon várom, hogy miben vagyok már jobb. Olyan ez, mint egy verseny - önmagammal. Tudom, hogy nem így kéne felfognom, mert a fejlődés nem mindig lineáris, és sajnos vannak vissza-vissza lépések is. DE nem tudok ezen változtatni. Számolgatom, hogy mikor telik el egy újabb hét és akkor mi lesz az, amit újra meg tudok csinálni. Nem erőltetek semmit, de azért próbálgatok ezt-azt.És persze rettenetesen örülök minden előrelépésnek.

Régebben, amikor valamilyen sérülés miatt nem tudtam futni, elővettem a kis szivacsövemet, és irány a vízbe! Nem valami izgalmas sport a vízben futni, de annál hasznosabb: jó kardió mozgás, minden olyan izmot megmozgat, ami a futáshoz szükséges, nem terheli az ízületeket, szalagokat, viszont a víz ellenállása miatt elég rendesen kifáraszt. Az évek során elég jól összebarátkoztunk én és a vízben futás - minden évben volt 1-2 hónap, amikor csak így tudtam fenntartani a kondimat. Mindig megfogadtam, hogy egészséges időszakaimban is fogok vízben futni, mert éreztem, milyen hasznos, de persze ezt sosem tartottam meg. A vízben futás ezért nálam egyenlő lett a sérüléssel. Mostanáig. Érdekes módon, most egy új korszak kezdetét jelzi: "már tudok vízben futni"! Igen, most a 8 hét elteltével először próbálkoztam meg vele. Kissé félve, óvatosan kezdtem el, de mivel semmi kellemetlenséget nem éreztem, 20 percig tapostam a vizet. A műtét előtti időszakban már ez a mozgás sem ment. Így életemben először a vízben futás nem azt jelenti, hogy "lesérültem", hanem azt, hogy "gyógyulok".

Igazi futásig nem tudom mikor jutok el. Addig lesz még pár "hét"fordulóm. De addig is itt a régi ismerősöm, aki elkísér egy ideig utamon. Vízben futás! De örülök most Neked!